Ősz közepén járunk - elérkeztünk azokhoz az arany napokhoz, amikor már csak néhány vetni- és ültetnivaló van hátra a fóliákban, mielőtt ténylegesen túl késő lesz a téli szezonhoz. Odakint gondozzuk az eddig megtermelt növényeinket, amelyek sokfélék és változatosak (többek között: zeller, szárzeller, salátakeverék, endívia, cékla, burgonya, sárgarépa, Hokkaido tök, fehérrépa, feketeretek stb). Sőt, ha szerencsénk van, lesz még ceruzabab is , ha a következő néhány hétben nem lesz a fagy, és továbbra is derűs, napfényes indián nyár lesz. Ilyenkor a legfontosabb tudatosítanunk, hogy értékeljük, amink van - a bőség évszaka, amikor betakarítjuk a különböző terményeinket, és látjuk, milyen nagylelkű hozzánk a Föld. Idén a bőség viszonylagosnak tűnhet annak fényében, hogy a legtöbb ember kemény télre számít. Nem tudjuk, hogy ez mit fog jelenteni számunkra, ezért jobbnak tűnik, ha a jelenlegi bőségre és a jelen pillanatra koncentrálunk. Bár számtalan tennivaló vár ránk, megengedhetjük magunknak, hogy fellélegezzünk. A nyár hosszú és kíméletlen volt, így az enyhe, kellemes időben már az is egyfajta kikapcsolódás, ha csak kinn vagyunk a szabadban. Tisztában vagyunk vele, hogy valahogyan meg kell próbálnunk felkészülni az előttünk álló bizonytalanságokra, de ezt most egyensúlyba tudjuk hozni azzal, hogy megbecsüljük azt, amink van.
.
Parcelláról parcellára építjük fel a kis legelőket a kis juhcsordánk és Sári, a hűséges munkaló számára. Úgy tűnik, hogy ez a körforgásos legeltetés jó eredményeket hoz, mivel azáltal, hogy az állatok nem tartózkodnak túl sokáig egy parcellán, elkerülhetjük a túllegeltetést, és a legelő gyorsan tud regenerálódik. Ez a megközelítés a regeneratív gazdálkodás egyik alapvető technikája, amely sokat beszél a gyógyító, helyreállító "talajművelésről", és sokkal kevesebb fókuszt kap a kizárólag terméshozam növelésére irányuló technikák.
Comments