• Matthew & Kata

Vihar

Sűrű hetünk volt. A hűvös és esős idő ellenére nagyon sokat tudtunk haladni a kerti munkákkal. A kert szépen felszáradt annyira, hogy végig tudtuk kapálni az ágyásokat, aztán újra eleredt az eső. Nagyon fontos a folyamatos kapálás - nem csak a gyomok kordában tartása miatt, hanem hogy oxigénnel stimuláljuk a talaj életét és ezzel a növények növekedését. Sok mindenért voltunk hálásak most - a szárazságért is, de az esőért is. Volt egy igen intenzív vihar is, jégesővel megspékelve - a kertészek réme, a veteményesek rombolója. Szerencsére a jégeső rövid volt, a jég túl kicsi volt ahhoz, hogy komolyabb károkat okozzon, és bónuszként termékenységgel áldotta meg a talajt. A vihart a hernyóalagútból néztem, miközben hallgattam a cseppek hangos esését a fóliára felettem (salimixet szedtem éppen) Bob Dylan egy száma, a "Chimes of Freedom" jutott az eszembe. Ez a klasszikus szám viharből inspirálódott - Dylan különböző embereket és helyszíneket köt össze énekében. A héten rengeteg látogató és önkéntes érkezett hozzánk - mindenki hozta magával a saját tapasztalatait, saját lényét és élvezték, hogy kinn lehetnek a szabadban a négy fal klausztrofób nyomása helyett. Sokszor, amikor villámlik és mennydörög, a föld megnyílik a mennyből érkező zuhatagnak, látjuk egymás életét, az ágyásokból fel-felugorva, a szabadság hangjait megszólaltatva.



78 megtekintés0 hozzászólás