Egyre több a diskurzus a vízről a faluban. Nem túl meglepő, amikor a kutak most már időként kiszáradnak, és a folyamatos öntözés ellenére a növényeknek még mindig nem elég az a vízmennyiség, amit kapnak. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk a kertészek berkeiben, hogy az öntözővíz egyszerűen nincs olyan hatással a növényekre, mint a frissen lehullott esővíz. De ha nem jön az eső, akkor mit tudunk csinálni? Egyre világosabbá válik számunkra, hogy gazdaságunk számára komoly, fenntartható víz- és öntözési stratégiát kell kidolgoznunk, amely elszigetelten nem valósítható meg teljesen. Össze kell fognunk a faluban élő szomszédainkkal, hogy ezt végiggondoljuk, és valószínűleg meg kell próbálnunk rávenni az önkormányzatot is, hogy aktívan vegyen részt a falu hosszabb távú vízstratégiájában. Szinte biztos, hogy ez önmagában nem oldja meg a problémát. Az éghajlatváltozás és a változó csapadékviszonyok egy globális szintű probléma, amelyet globálisan és nemzeti szinten is meg kell oldani. A kormányoknak stratégiailag át kell gondolniuk (és végre kell hajtaniuk) a hosszú távú terveket, amelyek jó minőségű vízellátást biztosíthatnak polgáraik számára. Uganyakkor globális szinten világpolgárként mindannyiunk felelőssége - nem csak a víztakarékosság egyénileg (ez önmagában is értékes lépés), hogy megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amellyel az esőzést elősegíthetjük. Ezek lehetnek többek között például az újraerdősítés, a szén-dioxid-kibocsátás tudatos csökkentése, az a fajta gazdálkodási mód amely növeli a talaj széntartalékait.
