James eheti blogjában a mikroműanyagok környezetünkbe kerülésérõl ír és hogy ez mit jelent a Zsámboki gazdaságunknak

Mikroműanyagok

Egy Magyarországról származó barátom, aki az Egyesült Államokban dolgozik egy nagy környezetvédelmi befektetési csoportnál, mikroműanyagokkal kapcsolatos kutatásokat végez. Az alábbi következtetésekre jutott.
A mikroműanyagok az alábbi módokon hatnak a világ élővilágára:
Tartósság: A mikroműanyagok több száz vagy akár több ezer évig fennmaradnak, egyesek gyakorlatilag örökké.
Biológiai hozzáférhetőség: A mikroműanyagok ideális hordozói annak, hogy műanyagok, vegyi anyagok és nehézfémek jussanak be az élő szervezetekbe.
Biológiai felhalmozódás: A mikroműanyagok nagyrészt a szervezetekben maradnak, ezért a terhelés idővel folyamatosan növekszik.
Biológiai felerősödés: A mikroműanyagok a tápláléklánc mentén haladnak felfelé, a planktonoktól a ragadozó halakig, ahol a legmagasabb koncentrációban fordulnak elő.
Generációk közötti átadás: A mikroműanyagok közvetlenül átkerülnek a halakból az ikrákba, az egerekből az utódokba, valamint az emberi anyákból a csecsemőkbe.
Növényi felvétel és továbbadás: A nanoméretű műanyagrészecskék bejutnak a növényekbe, majd a magokba és a termésekbe, így végül az élelmiszerrendszerben található gyümölcsökben is kimutathatók.
Toxicitás: A mikroműanyagok fizikai elzáródásokat és hegesedést, gyulladásokat, oxidatív stresszt, DNS-változásokat, valamint vegyi- és nehézfém-mérgezést okoznak.
A part menti területeken és tengerekben, mezőgazdasági talajokban, vizes élőhelyeken és folyókban jelenlévő koncentrációk már most is hatással vannak a fajokra. A környezetben található mennyiség exponenciálisan növekszik.
A mikroműanyagok már populációs szinten is befolyásolják a fajokat. Halaknál csökkent növekedést, túlélést és szaporodási képességet figyeltek meg. Rovaroknál romlik a túlélés, a fejlődés, a táplálkozás, a termékenység és a viselkedés. Növényeknél csökken a biomassza, a klorofilltartalom, a terméshozam és a termény minősége, miközben nő az oxidatív károsodás.
Nem túl biztató.

Igen: a mezőgazdasági talajok

Mi volt az, amit néhány bekezdéssel feljebb olvastunk? „Mezőgazdasági talajok.” Kicsit mélyebben utánanéztem.
Kiderült, hogy ha körülnézünk egy átlagos zöldségtermesztő gazdaságban, a műanyag szinte mindenütt jelen van. A talajtakaró fóliát a gyomok visszaszorítására, a talaj felmelegítésére és a nedvesség megtartására használják. A fóliasátrak és üvegházak borítása bent tartja a meleget. A takarófátyol és sorfedő anyagok védik a korai növényeket. A csepegtető öntözőszalag minden ágyás mellett végighúzódik. A palántaneveléshez műanyag tálcákat, modulokat és cserepeket használnak. Ehhez jön még a kötözőanyag, a klipszek, a hálók, a gyomszövetek, valamint a termények csomagolása a gazdaság elhagyása után.

A talajtakaró fólia a legnagyobb probléma

Világszerte több mint 10 millió hektár mezőgazdasági területet borít műanyag talajtakaró fólia, amely évente 6,7 millió tonna nem lebomló anyagot juttat a talajba. Ez a mezőgazdasági eredetű műanyagszennyezés legnagyobb forrása – nem a csomagolás és nem az elszórt hulladék, hanem az a fólia, amelyet a termények termesztéséhez használunk.
Amikor a szezon végén felszedik a fóliát, az már rideggé vált, könnyen szakad, és számos apró darab marad vissza a talajban. Ezután a napfény és a mikroorganizmusok tovább bontják ezeket a maradványokat egyre kisebb részecskékre. Mikroműanyagnak az 5 milliméternél kisebb részecskéket nevezzük, de a bomlás ennél jóval tovább folytatódik.
Kínai mezőgazdasági területeken a kutatók átlagosan körülbelül 4500 műanyagdarabot mértek kilogrammonként a száraz talajban, döntően a talajtakaró fóliából származókat. A talajok mikroműanyag-koncentrációja négyszerestől huszonháromszorosig terjedően meghaladja az óceánokban mért értékeket. Hajlamosak vagyunk a műanyagszennyezést elsősorban tengeri problémának tekinteni. Pedig nem az.
Van egy másik gond is. A fóliák nemcsak részecskéket bocsátanak ki, hanem a bennük található vegyi anyagokat – például a DEHP nevű lágyítót és a biszfenol-A-t – is közvetlenül a talajba juttatják. A biológiailag lebomló fóliák sem jelentenek sokkal jobb megoldást. Egy 2025-ös tanulmány szerint ezekből a fóliákból tizenegyszer több adalékanyag kerülhet a környezetbe, mint a hagyományos polietilén fóliákból. A „lebomló” nem egyenlő azzal, hogy ártalmatlan.

De hát nem hullik ez az égből is?

A mikroműanyagok finom, láthatatlan esőként hullanak szinte a Föld minden pontjára. Évente több mint ezer tonna ülepszik le csak az Egyesült Államok védett vadon területeire, gyakran több száz kilométerre fekvő városokból érkezve. Megtalálhatók a Pireneusok magas hegyeiben és az Északi-sarkvidéken is. Nincs olyan hely, amely teljesen mentes lenne tőlük.
Azonban egy olyan földterületen, ahol műanyag talajtakaró fóliát használnak, ez a háttérből érkező „műanyageső” eltörpül a fóliából származó szennyezés mellett. A légköri terhelés valós, de szétszórt; a fólia viszont koncentrált szennyezést okoz pontosan ott, ahol a növények gyökerei vannak.

Bejut ez az élelmiszerekbe?

2025-ben a Plymouthi Egyetem kutatói elsőként mutatták ki, hogy a legkisebb részecskék – az úgynevezett nanoműanyagok – képesek áthatolni a növényi gyökerek természetes szűrőrendszerén, és felhalmozódni azokban a részekben, amelyeket mi emberek elfogyasztunk.
Retek esetében a felszívódott részecskék mintegy egynegyede jutott el az ehető gyökérbe, míg körülbelül egytizedük a levelekbe került.
Ez az útvonal tehát nem csupán elméleti lehetőség. A talajban található műanyag végül a termesztett növényben is megjelenhet.

És mi a helyzet Zsámbokkal?

A Zsámboki Biokertben jelenleg ez a helyzet.
A jó hír az, hogy nem használunk műanyag talajtakaró fóliát. A régebbi, lassabb módszerekre támaszkodunk: szalmával és faforgáccsal takarjuk a talajt, élő mulcsokat és takarónövényeket alkalmazunk, valamint sok kézi gyomlálást végzünk. A takarónövények elnyomják a gyomokat, táplálják a talajt és megszakítják a betegségek körforgását. Nem hagynak maguk után olyan maradványokat, amelyeket tíz év múlva még mindig a földből kellene kiszednünk.

Ez természetesen nem költségmentes megoldás. A kézi gyomlálás sok munkaerőt igényel, márpedig egy kisgazdaságnak éppen ebből van a legkevesebb. Amikor azonban mérlegeljük a fólia kényelmét és azt, amit hosszú távon a talajban hagy maga után, számunkra egyértelmű a választás.
Ez sajnos nem jelenti azt, hogy teljesen műanyagmentesek lennénk. Íme egy rövid áttekintés.
Komposzt: Saját komposzt készítésével biztosak vagyunk benne, hogy annak mikroműanyag-terhelése alacsonyabb, mint a vásárolt komposzté. További javulást az jelentene, ha kevesebb vásárolt istállótrágyát használnánk, és saját állatokat tartanánk.
Fóliasátrak: A sátrakon műanyag borítást használunk. Ez szükséges kompromisszum, ha késő ősszel, kora télen és kora tavasszal is szeretnénk zöldséget termeszteni. Segít, ha hosszú élettartamú, jó minőségű fóliát vásárolunk. A fólia viszonylag kevés közvetlen kapcsolatba kerül a talajjal.
Takarófátyol: Használjuk, és nehéz lenne teljesen kiváltani, ha ki szeretnénk tolni a termesztési szezont. Ezen a területen a jobb minőségű anyagok beszerzésével tudunk fejlődni.
Csepegtető szalag: Használjuk, mert jelentősen javítja a vízfelhasználás hatékonyságát. Úgy gondoljuk, ez indokolja a műanyag használatát. Ugyanakkor fontos feladat lenne a mezőgazdasági műanyagok újrahasznosítási rendszerének fejlesztése.
Palántanevelő tálcák: Éppen most kezdjük meg ezek fokozatos kiváltását talajkockás palántaneveléssel.
Cserepek: Műanyag cserepeket használunk, de jobb minőségűekbe szeretnénk beruházni. Ha a piacon értékesített cserepekre visszaváltható betétdíjat vezetnénk be, vajon vásárlóink hajlandóak lennének ezt megfizetni? Kíváncsiak vagyunk a véleményükre.
Kötözőanyag: Ahol lehetséges, kenderzsineget használunk, de a legtöbb célra nem elég erős. A paradicsomokat már próbáltuk kenderzsineggel kötözni, de nem vált be. Erre még keresnünk kell a megfelelő megoldást.
Csomagolás: A nedves salátákhoz, dobozainkban és a piacon jelenleg részben lebomló műanyag zacskókat használunk. Egyelőre nem találtunk jobb alternatívát.
Teljes mértékben mellőzzük a talajtakaró fóliát, amely messze a mezőgazdasági talajok mikroműanyag-szennyezésének legfontosabb forrása. A mikroműanyagokról szerzett új ismereteink hatására olyan tervet dolgozunk ki, amelynek célja, hogy ahol csak lehet, természetes anyagokra váltsunk, és ahol ez nem lehetséges, ott tartósabb, jobb minőségű műanyagokat használjunk a kopás csökkentése érdekében.

Összegzés

A műanyag talajtakaró fólia teljes mellőzésével úgy gondoljuk, hogy a műanyaghasználat szempontjából jelentősen jobb teljesítményt nyújtunk, mint egy átlagos zöldségtermesztő gazdaság – legyen az hagyományos vagy ökológiai.
A föld, amelyet művelünk, valójában nem a miénk. Csak egy időre kölcsönkapjuk, majd továbbadjuk a következő generációnak. Mi inkább olyan talajt szeretnénk továbbadni, amelyben nincs műanyag.
Elsődleges célunk továbbra is az, hogy az Önök számára a lehető legegészségesebb élelmiszereket állítsuk elő.

A fenti adatok forrásai azok számára, akik mélyebben szeretnének utánanézni: a 25 millió hektárra és 6,7 millió tonnára vonatkozó talajtakaró-fólia adatok egy 2024-es PNAS Nexus tanulmányból származnak; a kínai mezőgazdasági területeken mért mintegy 4500 részecske/kg érték és a talaj–óceán összehasonlítás a Science of the Total Environment (2024) publikációjából; a DEHP és egyéb adalékanyagok kioldódására vonatkozó adatok az Environmental Pollution (2024) folyóiratból; a lebomló fóliák adalékanyag-terhelésének összehasonlítása egy 2025-ös Journal of Hazardous Materials tanulmányból; a légköri „műanyageső” adatok Brahney és munkatársai (Science, 2020) kutatásából; a retek nanoműanyag-felvételére vonatkozó eredmények pedig a Plymouthi Egyetem 2025-ös vizsgálatából származnak.